I. hét – 5. nap: Hálaadás – az imádság szíve

„Nem tizen voltak, akik megtisztultak? Hát a kilenc hol maradt?” (Lk 17,17)

A mai elmélkedésben Jézus egy erőteljes kérdéssel fordul hozzánk. Hol van a hála? Vajon észrevesszük-e, mennyi ajándékot kapunk Istentől nap mint nap? Tudunk-e szívből köszönetet mondani, és nem csak akkor, amikor már minden helyrejött az életünkben?

Jézus vádol

Jézus nem a betegséggel küzdőket, hanem a hálát elhanyagolókat vádolja. A tíz leprás közül csupán egy tér vissza hálát adni. Ez a mozzanat fájdalmasan ismerős: gyakran kapunk, de ritkán köszönünk. Pedig a hála nem csak udvariasság, hanem a szeretetből fakadó benső gesztus. A hálás ember értékel, figyel, megnyílik.

A Biblia nem csupán tanít a háláról, hanem gyakorlati példákat is ad. A Zsoltárok könyve tele van hálaadó imákkal, a szenvedő Jób is képes áldani az Urat, Pál apostol leveleiben pedig szinte minden sorban ott cseng a hála.

Az imádság mindenki számára lehetséges

A hála nem igényel magas iskolai végzettséget vagy hosszas lelki előkészülést. Egy belső, szinte gyermeki megnyílás arról, hogy Isten szeret bennünket. Hálát adni lehet néhány egyszerű szóval, csendben, a munka közepette, vagy éppen a nap végén. A hála az egyszerű emberek imája, amely mégis a legbensőbb kapcsolatot tudja kifejezni Istennel.

Gyakoroljuk

A hála is tanulható, mint minden lelki magatartás. Először a nyilvánvaló jót köszönjük meg: egy baráti mosolyt, az ételt az asztalon, a napfényt. Majd merészebb lépést teszünk: megköszönjük a nehezebb pillanatokat is, a fájdalmat, a kudarcot, a magány idejét. Mert mindezeken keresztül is formál bennünket az Isten.

Aki meg tudja köszönni a keresztet, az elindult az élő hit útján. A hála gyakorlása nem fáraszt, hanem pihentet, és erőt ad másnapra.

Nem mindig könnyű

A hála akkor érik meg bennünk igazán, amikor nehezebb időkben is képesek vagyunk kifejezni. Ekkor válik valósággá, hogy nem csak a javainkért, hanem életünk teljességéért vagyunk hálásak. Ez a fajta hála már nem csak szokás, hanem hitvallás.

IMÁDSÁG A GYAKORLATBAN

  • Fordulj a benned lakó Szentlélekhez és hittel kérjed a hálaadás adományát:
    „Szentlélek, taníts meg hálát adni.”
  • Fordulj Jézushoz és esd ki a benned lévő szétszórtság okozta zűrzavar megszűnését:
    „Jézusom, gyógyítsd meg hálátlanságomat!”
    „Istenem, Üdvözítőm, ments meg engem!”
  • Fordulj az Atyához, mert örök szeretetébe fogadott:
    „Atyám, én mindenem!”
    „Atyám, puhítsd meg szívemet, hogy észrevegyem ajándékodat és köszönetet tudjak mondani.”

A NAP IMÁJA

„Atyám, köszönök mindent, azok nevében is, akik ezt nem teszik.”

Egy alkalmas pillanatban imádkozd el:

145. Zsoltár 1–2.9.14.16–18.21

Dicsőítelek téged, Istenem, Királyom,
nevedet mindörökké áldom!
Mindennap dicsérlek téged,
nevedet örökké magasztalom…

Az Úr jóságos mindenkihez
telve irgalommal minden iránt amit alkotott…

Az Úr fenntartja a botladozót,
és fölemeli, akit megaláztak…

megnyitod a kezed, és minden élőt betöltesz javaiddal.
Igazságos az Úr minden útján,
és jóságos minden művében.
Közel az Úr mindenkihez,
aki hozzá kiált,
mindenkihez, aki tiszta szívből hívja…

Szám hirdeti az Úr dicséretét.
Minden test áldja szent nevét
mindörökkön örökké!

További cikkek

I. hét 7. nap: Imádkozzuk a zsoltárokat

„Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az ÚR! Boldog az ember, ki hozzá menekül.” (Zsolt 34,9) A zsoltárok imádsága nem papagáj-mondogatás, hanem a szív csendjéből fakadó ének. Ahogyan Szent Ágoston is int: ne ismételgessük értelmetlenül a szavakat, hanem értsük meg...

I. hét 6. nap: Kérni az imádságban

„Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok” (Mt 21,22). Az imádság egyik legősibb formája a kérés. Jézus tanításaiban számtalan alkalommal megerősíti: Isten meghallgatja azokat, akik hittel fordulnak hozzá. A kérő és közbenjáró imádság nem csupán...