8. Ima vagy szolgálat?
Kedves fiatalok,
A szeretet és az ima mindig együtt járnak. Az Úr Jézus szavai közül különösen megérintett egy mondat: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,29).
Ez a szelíd és alázatos szívű Jézus mindig szorosan összekapcsolta azt, hogy ő az Atya szeretett Fia, aki tökéletes összhangban van vele, azzal a dimenzióval, hogy szeretettel fordul a felebarátai felé: „Amit a legkisebbnek tettetek, nekem tettétek… sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett… éhes voltam, és ennem adtatok…”
Megkérdezitek, hogyan válhattok szentté a mindennapi életetekben: imával és apostoli cselekedetekkel. Amíg az ima táplálja a barátságot Istennel a csend, a szentségek és Isten igéje által, a szeretet arra késztet, hogy szeressétek testvéreiteket, és a közösség építése által közösséget hozzatok létre. Az apostolkodás, vagyis az, hogy odaadjuk magunkat a testvéreknek, először a közelieknek, egyben az a mód is, amelyen keresztül találkozhattok Istennel. Ha ugyanis szelíd és alázatos szívvel fordultok testvéreitek felé, találkozni fogtok Jézussal, aki azt mondja: „Nekem tettétek.” A keresztény szentség (amit én „áhítatnak” neveztem) pontosan ebben rejlik: Isten szeretete cselekszik bennünk, és mi ezt követjük azzal, hogy ajándékozzuk magunkat másoknak, élénken, készségesen és teljes szívvel.
Isten szeretete és a felebarát iránti szeretet nem csak a két fő parancs, hanem egymás tükrei; mondhatnátok, hogy ezek egymás minőségi tanúsítványai. Hogy ezt megértsétek, emlékszem, hogy egyszer egy tanácsot adtam egy asszonynak, aki nagy erőfeszítéseket tett az imában: „Egy lélek, aki Isten szabadságában él, ha imádsága megszakad, nyugodt arccal és kedves szívvel fordul az őt megzavaró személyhez, mert számára minden egyforma: akár Istent szolgálja imával, akár a felebarátot segíti, mindkettő Isten akarata. De ebben a pillanatban a felebarát segítése szükséges.”
Lehet, hogy azt gondoljátok, hogy ilyen módon élni a mai világban nagyon bonyolult. Az a kulturális és történelmi-vallási időszak, amelyben én éltem, valóban tele volt konfliktusokkal, de átitatott volt vallásos érzéssel és a keresztény hit iránti tisztelettel, amely széles körben elterjedt. A ti időtök nem ilyen.
Mégis elmondhatom nektek, hogy nekem is meg kellett (és akartam is) élni néhány évig egy igazán kihívást jelentő misszionáriusi formában egy ellenséges földön, ahol a kálvinisták uralkodtak mind polgári, mind vallási szempontból.
Visszatekintve elmondhatok néhány dolgot az élményeimről, amelyek talán segíthetnek nektek eligazodni ebben a bonyolult korban. Azért, hogy megismerjem a „ellenfeleink”, a hugenották érveit, a pápától engedélyt kértem arra, hogy olvassak több, akkoriban tiltott könyvet, amelyekben hevesen támadták a katolicizmust. Célom az volt, hogy közös alapot találjak, majd visszatérjek az elméleteik gyökereihez, különösen, ha kétértelműek vagy helytelenek voltak.
Még amikor sértegettek, fenyegettek, mágiával vádoltak és rágalmaztak is, mindig szelíden válaszoltam az egyszerű embereknek, de abszolút kulturális határozottsággal azoknak, akik rosszindulatúak voltak. Mennyi imát, vezeklést és böjtöt ajánlottam fel az Úrnak ezekért a szegény testvéreinkért! Az evangéliumot teljes lényeddel kell hordoznod, és sokkal hatékonyabban tudod hirdetni konkrét segítségnyújtással, a meghallgatásra való nyitottsággal, és az alázatos megközelítéssel, amely nagyon gyakran feloldja a gőgöt.
Egy asszonynak és anyának, akit sokáig levelezéssel kísértem, adtam egy tanácsot, amely talán számotokra is hasznos lehet: „Nem elég, hogy áhítatosak legyetek és szeressétek az áhítatot, hanem azt vonzóvá kell tennetek mások számára is: vonzóvá teszitek, ha hasznossá és kellemesebbé teszitek. A betegek szeretni fogják áhítatotokat, ha megtalálják benne a szeretetből fakadó vigaszt; a családotok, ha látja, hogy figyelmesebb vagytok a jólétük iránt, kedvesebbek a házimunkában, és szeretetteljesebbek a helyreigazításokban… férjetek, ha látja, hogy ahogy nő az áhítatotok, úgy lesztek egyre kedvesebbek vele, és egyre gyengédebbek iránta; rokonaitok és barátaitok, ha több őszinteséget, türelmet és alkalmazkodóképességet tapasztalnak bennetek, amíg azok nem ellenkeznek Isten akaratával. Röviden, az áhítatot vonzóvá kell tennetek.”
