GONDOLTÁL MÁR HIVATÁSODRA? – Szalézi Szent Ferenc segíthet neked. 7. rész

7. Ki talál egy barátot…?

Kedves fiatalok,
Az őszinte, keresztény barátság ajándéka és felelőssége mindig meghatározta az életemet. Talán olyannyira, hogy ez lett az egyik legkézzelfoghatóbb forrása annak, hogy felfedezzem és újra felfedezzem Isten szeretetének szépségét, különösen a sötét és nehéz időkben.

Ez a mély vágy, hogy szeressem a szeretteimet Isten módján, és tiszta, önzetlen szeretettel szeressem barátaimat, amint azt Jézus Krisztustól kaptam, elvezetett ahhoz, hogy egyfajta fogadalmat tegyek: „A szívemben mindig élénk marad a vágy, hogy megőrizzem minden barátságomat.”

Úgy vélem, a barátság nem csupán könnyelmű összejátszás, tréfák, amelyek kizárnak másokat, vagy kis bosszúállások. Az igazi barátság Krisztus iránti isteni-emberi szeretet oktatása, ahogyan ő szeretett minket.

A családomban az igaz barátság öröme az egyszerű és őszinte szeretet adásában és kapásában rejlett. Párizsban igaz barátokra leltem, olyan tanulótársakra, akik segítettek nekem azzal, hogy megosztották velem azokat a teológiai jegyzeteket, amelyeket nem tudtam látogatni, és ajánlották a legjobb kurzusokat. Padovában az igazi barátság megkülönböztetése azt jelentette számomra, hogy felismerjem azokat a barátokat, akik valóban számítottak, és elkerüljem azokat, akik csak könnyelmű, felelőtlen szórakozást kerestek velem. Bár ők néha megvicceltek, mindig képes voltam higgadtan és tiszta szívvel válaszolni.

Amikor pap lettem, lehetőségem nyílt egy igaz barátság kialakítására Favre szenátorral. Bár a kor- és felelősségbeli különbségek jelentősek voltak, a kapcsolatunk mindig nyugodt és tiszteletteljes maradt. A levelezésünkben testvéri szeretet is megmutatkozott, egy olyan szeretet, amely ritka és különleges.

1604-ben, püspökként találkoztam Francesca de Chantal asszonnyal, aki később szerzetesnő lett, és együtt alapítottuk meg a Vizitációs Nővérek rendjét. Barátságunkat úgy jellemezném, hogy „tiszta, mint a hó, és ragyogóbb, mint a nap”. Kezdetben lelki irányításként indult, majd kölcsönös lelki ajándékok cseréjévé vált. Levelezésünk és beszélgetéseink fő témája az Istenbe vetett teljes bizalom útjának vezetése volt. Az emberi barátságból, amelyet a Lélek megvilágított, a Jézus Krisztussal való mélyebb kapcsolathoz jutottunk, amelyben teljes bizalommal rábízhatjuk magunkat, akár örömben, akár sötét időkben.

További cikkek