A hivatáskeresés negyedik lépése: szentírási útmutatás

Szalézi Szent Ferenc kiemelten fontosnak tartotta a Szentírás tanulmányozását és az abból való tanulást, hiszen a Biblia Isten igéje, amely mindannyiunk számára iránymutatásul szolgál életünk minden területén. A Szentírás rendszeres olvasása és elmélkedése során egyre mélyebb megértést nyerhetünk arról, hogy Isten mit kíván tőlünk, és hogyan valósíthatjuk meg hivatásunkat az Ő szándéka szerint.

Szalézi Szent Ferenc több levelében is hangsúlyozza a Szentírás fontosságát. Egyik levelében így ír:

„A Szentírás olvasása és megértése olyan, mint egy lámpás, amely bevilágítja az utunkat, hogy ne tévelyegjünk a sötétben.”

Ez az idézet is mutatja, hogy Ferenc mennyire lényegesnek tartotta, hogy életünk minden döntését és lépését a Szentírás fényében hozzuk meg.

A Szentírás tanulmányozása segít abban, hogy felismerjük Isten akaratát az életünkben. Szalézi Szent Ferenc arra buzdít minket, hogy ne csak olvassuk, hanem elmélkedjünk is rajta, és imádságban kérjük a Szentlélek vezetését, hogy helyesen értelmezhessük az olvasottakat. A rendszeres bibliaolvasás során egyre inkább megértjük, hogy Isten milyen szerepet szán nekünk az Ő tervében, és hogyan tudjuk ezt a legjobban megvalósítani.

A Szentírásból merített bölcsesség és iránymutatás segítséget nyújt abban is, hogy felismerjük saját képességeinket és korlátainkat, valamint abban, hogy hogyan használhatjuk ezeket a közösség javára és Isten dicsőségére. Szalézi Szent Ferenc egy másik levelében így ír:

„A Szentírás tanulmányozása által mélyebb önismeretre tehetünk szert, és jobban megértjük, hogy Isten milyen tehetségekkel és képességekkel ajándékozott meg minket.”

Ezért fontos, hogy a hivatáskeresés során rendszeresen forduljunk a Szentíráshoz, olvassuk és elmélkedjünk rajta, hogy ezáltal is közelebb kerüljünk Istenhez és az Ő akaratának megértéséhez. A bibliaolvasás és a Szentírás üzenetének megélése mindennapjainkban segít abban, hogy hivatásunkat teljes szívvel és lélekkel tudjuk megélni, és Isten dicsőségére tudjunk cselekedni.

További cikkek

I. hét 7. nap: Imádkozzuk a zsoltárokat

„Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az ÚR! Boldog az ember, ki hozzá menekül.” (Zsolt 34,9) A zsoltárok imádsága nem papagáj-mondogatás, hanem a szív csendjéből fakadó ének. Ahogyan Szent Ágoston is int: ne ismételgessük értelmetlenül a szavakat, hanem értsük meg...

I. hét 6. nap: Kérni az imádságban

„Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok” (Mt 21,22). Az imádság egyik legősibb formája a kérés. Jézus tanításaiban számtalan alkalommal megerősíti: Isten meghallgatja azokat, akik hittel fordulnak hozzá. A kérő és közbenjáró imádság nem csupán...

I. hét – 5. nap: Hálaadás – az imádság szíve

"Nem tizen voltak, akik megtisztultak? Hát a kilenc hol maradt?" (Lk 17,17) A mai elmélkedésben Jézus egy erőteljes kérdéssel fordul hozzánk. Hol van a hála? Vajon észrevesszük-e, mennyi ajándékot kapunk Istentől nap mint nap? Tudunk-e szívből köszönetet mondani,...