10. Tervezünk?
Fiatal diák korában (22 éves) Francesco di Sales rájött, hogy a lélekre és a testre leselkedő veszélyek minden pillanatban jelen vannak; gyóntatóatyja, Possevino atya segítségével megalkotott egy Életprogramot vagy Lelki Tervet, hogy tudja, hogyan kell viselkednie minden nap és minden helyzetben. Leírta, és gyakran olvasta. Így szólt:
1. Minden reggel végezze el az Előretekintő Vizsgálatot: gondolkozzon azon, hogy aznap milyen munkák, találkozók, beszélgetések és különleges alkalmak várhatók, és tervezze meg, hogyan viselkedik ezekben a helyzetekben.
2. Délben látogassa meg az Oltáriszentséget valamelyik templomban, és végezze el a Különleges Vizsgálatot uralkodó hibájáról, hogy lássa, harcol-e ellene, és próbálkozik-e az ellentétes erény gyakorlásával. Itt egy érdekes részlet: 19 éven át különleges vizsgálata „rossz természetével” kapcsolatban volt, azzal a hibával, amely dühre való hajlamában nyilvánult meg. Amikor később püspökként, csodálatosan kedves és jó emberként valaki megkérdezi tőle, hogyan sikerült ilyen magas szintű önuralmat elérnie, így válaszol: „19 éven át nap mint nap szigorúan megkérdeztem magamtól, hogy meg tudom-e tartani a fogadalmamat, hogy senkivel sem bánok durván.” Ezt a Különleges Vizsgálatot Loyola Szent Ignác is nagyon követte, és komoly lelki eredményeket ért el vele. Ez visszhangozza Kempis tanítását: „Ha minden évben komolyan nekifogsz egy hibád legyőzésének, eljutsz a szentségre.”
3. Ne teljen el nap elmélkedés nélkül. Fél órát szánok arra, hogy gondolkozzam azon kegyelmekről, amelyeket Isten adott nekem, Urunk nagyságáról és jóságáról, a Szentírás igazságairól vagy a szentek példáiról és tanításairól. Az elmélkedés végén kiválasztok egy gondolatot, amelyet napközben forgathatok az elmémben, és egy rövid fogadalmat teszek arra, hogyan fogok viselkedni a következő 12 órában.
4. Minden nap imádkozni a rózsafüzért. Nem mulasztom el, hogy életem egyetlen napján se imádkozzam el a rózsafüzért. Ez egy ígéret volt, amelyet a Boldogságos Szűznek tettem egy nagy szorongás pillanatában, és egész életemben pontosan teljesítettem. De később azt mondja majd tanítványainak, hogy soha ne tegyenek ilyen élethosszig tartó ígéreteket, mert ezek szorongást okozhatnak. Tegyenek inkább fogadalmakat, de ígéreteket ne.
5. Másokkal való kapcsolatom során legyek kedves, de mérsékelt. Inkább arra figyeljek, hogy a többiek beszéljenek az őket érdeklő dolgokról, mint hogy én beszéljek. Amit mondok, azt már tudom. De amit ők mondanak, az segíthet lelki fejlődésemben. Beszélve semmit nem tanulok, de figyelmesen hallgatva sokat tanulhatok.
6. A nap folyamán gondoljak Isten jelenlétére. „A te szemeid látnak engem, a te füleid hallanak engem. Ha a világ végéig megyek, ott vagy, én Istenem. Ha a legsötétebb rejtekhelyre bújok, ott is a te világosságod lát engem, mintha nappal lenne” (Vö. Zsoltár 138). „Az Úr mindenkinek megfizet a tettei szerint. Mindenkinek meg kell majd jelennie Isten ítélőszéke előtt, hogy számot adjon arról, amit tett, legyen az jó vagy rossz” (Vö. Szent Pál).
7. Minden este, lefekvés előtt végzem el a napi lelkisimeret-vizsgálatot: emlékszem-e arra, hogy a napomat Istennel kezdtem-e. Vajon napközben sokszor emlékeztem-e Istenre, hogy neki ajánljam tetteimet, gondolataimat, szavaimat és szenvedéseimet? Mindent, amit ma tettem, a jó Isten iránti szeretetből tettem? Jól bántam-e az emberekkel? Nem kerestem-e munkáimban és szavaimban saját hiúságomat és büszkeségemet, hanem inkább Istennek igyekeztem tetszeni és jót tenni a felebarátnak? Meg tudtam-e hozni valamilyen kis áldozatot? Igyekeztem-e lelkes lenni a beszélgetések során? És bocsánatot kérek az Úrtól az aznapi bűneimért; fogadom, hogy ezentúl jobb leszek; és kérni fogom a mennyet, hogy adjon nekem erőt, hogy mindig hűséges legyek Istenhez; és három Üdvözlégy imádkozása után békésen adom át magam az álomnak.
