1. Kezdjük a keresztény élet ABC-jével
Kedves fiatalok!
Tudom, hogy olyanoknak írok, akik szívükben már hordoznak egy apró jószándékot, a fény keresését. Már elindultatok a barátság útján az Úrral, de megengedem magamnak, hogy összefoglaljam számotokra a hívő élet ABC-jét, vagyis egy gazdag és mély belső és lelki életet. Ezzel az alapokkal fel lesztek vértezve ahhoz, hogy gyümölcsöző döntéseket hozzatok az életetekben. Ez a munka nem új számomra: amikor püspök voltam, meglátogattam az egyházmegyém minden plébániáját, sokuk a hegyekben volt. Nem voltak utak, így sokáig kellett gyalogolnom, még télen is, de boldog voltam, hogy találkozhattam ezekkel az egyszerű emberekkel, és bátoríthattam őket arra, hogy úgy éljenek, ahogy az Istennek tetszik.
A lelki vezető munkája döntő fontosságú ahhoz, hogy gyümölcsözően haladjatok előre. Ő veszi észre, mi történik a szívetekben, bátorít, követ benneteket, világos, fokozatos és ösztönző javaslatokat tesz. A Filotea című írásomban ezt írtam: „Biztonságosan akarod bejárni a Lélek ösvényeit? Találj valakit, aki képes vezetni és kísérni téged; ez az ajánlások ajánlása.” Négy évszázaddal ezelőtt is, ahogyan ma is: ez a sarkalatos pont, a döntő tényező.
A cél, amit el kell érni, a szentség, amely tudatos keresztény életet jelent: mély barátságot Istennel, forró lelki életet, amelyet Isten és a felebarát iránti szeretet határoz meg. Ez egy egyszerű út, tudván, hogy a nagy alkalmak Isten szolgálatára ritkán adódnak, míg a kis alkalmak mindig jelen vannak. Ez arra ösztönöz minket, hogy készséges, aktív, gondos szeretettel viseltessünk.
Ha ilyen célok láttán elbátortalanodtok, megismétlem, amit évszázadokkal ezelőtt írtam: „Nem kell elvárnunk, hogy mindenki tökéletességgel kezdjen: nem számít, hogyan kezdesz. Elég, ha elhatározod, hogy folytatod és jól befejezed.”
Ahhoz, hogy jól induljatok el, arra hívlak titeket, hogy tisztítsátok meg a szíveteket a gyónás által. A bűn a szeretet hiánya, az emberiességetek megkárosítása, sötétségben és hidegben lenni. A gyónásban mindent átadtok Jézusnak, ami megnehezítheti és elsötétítheti az utat. Ez a szív örömének visszaszerzése.
Ahogy haladtok előre, az eszközök az úthoz olyan régiek és értékesek, mint az Egyház maga, és keresztények nemzedékeit tartották fenn 20 évszázadon át! Ti is biztosan megtapasztaltátok őket.
Az ima, vagyis a párbeszéd egy Atyával, aki szerelmes belétek és az életetekbe. Ne feledjétek, hogy imádkozni imádkozás közben tanul az ember: ezért legyetek hűségesek és kitartóak.
Isten Igéje, vagyis Isten „levele”, amelyet éppen neked címzett, személyesen. Ez olyan, mint egy iránytű, amely vezeti a lépteidet, különösen amikor köd, sötétség van, és fennáll a veszély, hogy eltévedsz! Ne feledjétek, hogy amikor olvassátok, kincset tartotok a kezetekben.
Az Eucharisztia szentsége a hívő életed hőmérője: ha a szíved nem érlelődött meg arra, hogy élénk vágyakozással fogadja az Élet Kenyerét, a találkozás Vele csak szerény eredményeket hoz. Azt írtam kortársaimnak: „Ha a világ megkérdezi tőletek, miért áldoztok olyan gyakran, válaszoljátok, hogy azért, hogy megtanuljátok szeretni Istent, hogy megtisztuljatok a tökéletlenségeitektől, hogy megszabaduljatok a nyomorúságaitoktól, hogy erőt találjatok a gyengeségeitekben és vigaszt a szenvedéseitekben. Kétféle embernek kell gyakran áldoznia: a tökéleteseknek, mert ha jól felkészültek, sértés lenne, ha nem járulnának a tökéletesség forrásához; és a tökéletleneknek, hogy a tökéletesség felé törekedhessenek. Az erőseknek, hogy ne gyengüljenek el, és a gyengéknek, hogy megerősödjenek. A betegeknek, hogy meggyógyuljanak, és az egészségeseknek, hogy ne betegedjenek meg.” Vegyetek részt a Szentmisén olyan gyakran, amennyire csak lehet!
Aztán a szentségek mellett hangsúlyozom az erényeket, mert ha az Istennel való találkozás igaz és mély, az megváltoztatja a kapcsolatot az emberekkel, a munkával és a dolgokkal is. Az erények lehetővé teszik, hogy gazdag jellemmel rendelkezzünk, amely képes az igaz barátságokra, amely örömmel végzi jól kötelességeit (munka-tanulás), türelmes és kedves a kapcsolataiban, jóságos.
Mindez nem a magányos szívetekben történik, hogy jobbá váljatok és elégedettek legyetek magatokkal. Másokkal együtt élni ösztönzés arra, hogy jobban haladjunk előre (mennyi ember jobb nálunk!), hogy többet segítsünk (mennyi embernek van szüksége ránk!), hogy segítséget kérjünk (mennyit kell tanulnunk!), és hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy nem vagyunk önellátók (nem mi teremtettük és neveltük fel magunkat!).
Remélem, hogy már megtapasztaltátok a lelki vezetés, a valódi gyónások, a hűséges és mély imádság, Isten Igéjének gazdagsága, az életadó Eucharisztia, a hétköznapi örömben gyakorolt erények, gazdagító barátságok és a szolgálat elengedhetetlenségének gyümölcseit. Ebben a közegben virágzik az élet: csak ebben az ökoszisztémában fedezhető fel a keresztény Isten igazi arca, akinek a kezére bízni az életünket boldogságot és örömöt ad.
Hivatáspasztorációs Iroda
