Az imádság jelentésében mélyebben elmerülve felfedezhetjük, hogy hogyan kapcsolódik a szeretethez. Az imádság nem csupán szavak és gesztusok sorozata, hanem a szív legmélyebb vágyainak és érzéseinek kifejezése Isten felé. Szalézi Szent Ferenc szavai alapján megérthetjük, hogy az imádság legfontosabb aspektusa a szeretet, amely minden imánk alapját képezi.
Az imádság szeretetben gyökerezik
Szalézi Szent Ferenc rámutat, hogy az imádság lényege nem más, mint szeretetünk kifejezése Isten iránt. Az igazi imádság szeretetből fakad és szeretetben teljesedik ki. Amikor imádkozunk, nem csupán kéréseinket tárjuk Isten elé, hanem szeretetünket is kifejezzük iránta. Az imádság olyan, mint egy beszélgetés a legjobb barátunkkal, ahol megosztjuk örömeinket, bánatainkat és hálánkat.
Az imádság közelebb visz Istenhez
Az imádság segít bennünket abban, hogy mélyebb kapcsolatot alakítsunk ki Istennel. Ahogy Szalézi Szent Ferenc írja: „Az imádság a lélek lélegzése.” Ahogy a levegő szükséges a testünk életben tartásához, úgy az imádság szükséges a lelkünk számára. Az imádság által közelebb kerülünk Istenhez, és megtapasztalhatjuk az Ő jelenlétét és szeretetét életünk minden pillanatában.
Az imádság átalakít bennünket
Az imádság nemcsak kapcsolatot teremt Istennel, hanem átalakít bennünket is. Amikor szeretettel és őszinteséggel fordulunk Istenhez, Ő formálja a szívünket és a lelkünket. Az imádság által megtanulunk szeretni és elfogadni másokat, ahogyan Isten is szeret és elfogad bennünket. Az imádság által jobban megértjük Isten akaratát és képesek leszünk annak megvalósítására életünkben.
Az imádságban találkozunk a szeretet forrásával
Szalézi Szent Ferenc Filotea című művében hangsúlyozza, hogy az imádság során találkozunk a szeretet forrásával, magával Istennel. Az imádság lehetőséget ad arra, hogy közvetlen kapcsolatba lépjünk Istennel, aki maga a szeretet. Az imádságban megnyílhatunk előtte, és átadhatjuk magunkat az Ő szeretetének és irgalmának.
Gyakorlat: Szeretetből imádkozni
Ezen a napon, amikor imádkozol, próbálj meg különösen a szeretetre összpontosítani. Gondolj arra, hogy minden szavad és gondolatod szeretetből fakadjon. Adj hálát Istennek szeretetéért, és kérd Őt, hogy segítsen szeretni másokat úgy, ahogyan Ő szeret téged.
IMÁDSÁG A GYAKORLATBAN
- Kezd el az imát öntudatos keresztvetéssel, helyezd magad a Szentháromság jelenlétébe.
- Válassz ki egy alkalmas helyet. Térdelj le, hogy a tested is imádkozzon.
- Az első részt áldozd a Szentléleknek. Érezd, hogy jelenléte benned is élő. Hunyd le szemeidet és csak rá gondolj: „kiáradt szívünkbe az Isten szeretete” (Róm 5,5); ma kérd a szeretet ajándékát. Kérd, hogy tiszta szívbôl szerethesd az Istent és felebarátodat, akit még nem szeretsz eléggé.
- A második részt fordítsd Jézus felé és gyakorold a hallgatás imádságát. Vedd kézbe a Miatyánk szövegét és minden szónál ismételd meg: mit akarsz mondani nekem ezekkel a szavakkal?
- A harmadik részt töltsd az Atya lábainál, aki téged jobban szeret, „bensőségesebben a te bensőségednél”, mondja Szent Ágoston. Szeresd a csendet. Ha csendben maradsz, jobban érzed az Úr szeretetét és jobban szereted Őt. Minél többet imádkozol szavak nélkül, annál jobban előre haladsz az imádságban. Végezetül,
ajánlj fel szereteted kimutatására valami konkrét jófeltételt és igyekezz a napfolyamán megvalósítani azt.
• A végén, összeszedetten, mondj el egy „Üdvözlégyet” és kérjed az Imádság elsajátításának kegyelmét.
A NAP IMÁJA
Napközben gyakran mondjál el egy rövid, de buzgó imát. Lehet ez is:
„Atyám, add, hogy ma nagyon szeresselek!”.
A zsidóknál szokásos ima és hitvallás, amelyet Jézus is elmondott – naponta háromszor, mindig Jeruzsálem felé fordulva –, nekünk is nagyon kedves, úgy mint a Miatyánk. Ez az imádság a „séma”. Az üldözés alatt sok zsidó ezt az imát énekelve indult a halálba.
„Halld, Izrael!
Az Úr, a mi IsItenünk az egyetlen Úr!
Szeresd Uradat, Istenedet
szíved, lelked mélyébôl,
minden erôddel!
Ezeket a parancsokat,
amelyeket ma szabok neked,
ôrizd meg szívedben
és vésd gyermekeidnek is az eszébe,
beszélj róluk, amikor otthon tartózkodsz
s amikor úton vagy,
amikor lefekszel
s amikor fölkelsz.
Igen, jelként kösd ôket a kezedre,
legyenek ék a homlokodon.
Írd fel ôket házad ajtófélfájára
és kapujára!”
(Második Törvénykönyv 6,4–9)
