August Czartoryski, a herceg, aki megharcolt szerzetesi hivatásáért

August Czartoryski élete úgy kezdődött, mint a mesében: 1858. augusztus 2-án született Párizsban, Władysław lengyel herceg és Maria Amparo hercegnő, a spanyol királynő lányának gyermekeként. A kis Guciót, ahogyan gyermekkorában nevezték, a spanyol királyi pár tartotta a keresztvíz alá. Minden adott volt a jó élethez: a kényelem, a luxus, a pénz, a nemes származás…

De a tündérmesének hamar vége szakad: hatévesen elvesztette édesanyját, aki tüdőbajban halt meg és a kórt átörökítette fiára is. 

Az első tanulmányait Párizsban végezte. Nagy hatással volt a fiatal hercegre tanára, Szent Rafael Kalinowski, aki szintén ebben az időben fedezte fel saját hivatását, és később karmelita szerzetes lett.

A mese drámai történetben folytatódott: August Czartoryski egészsége fokozatosan romlott, hiába keresett betegségére csodadoktort és  gyógyulást.  Az élete folyamatos zarándoklat lett egyik orvostól a másikig, egyik gyógyfürdőtől a másikig. Kereste a gyógyulást Svájcban, Olaszországban, Spanyolországbanm Egyiptomban… de nem volt fegyver, amivel le tudta volna győzni az ellent, sem tündér, sem varázslat.

Olyan volt, mint a mesebeli herceg, aki elhagyja az összes kincsét, a kényelmet, a pénzt… egy apró kincsért, ami talán nem is létezik. A betegséggel vívott küzdelem, és a szenvedések keresztjének hordozása által egyre közelebb került Istenhez. Fokozatosan megérlelődött benne a vágy, hogy életét Istennek szentelje. Fizikai szenvedését lelki szenvedés is kísérte, mert miközben apja a diplomáciai karrier felé terelte, a fiatal herceg ellenállhatatlan módon vonzódott a szerzetesi élet felé.

Életében döntő fordulópontot jelentett, amikor 1883-ban személyesen találkozott a már idős Bosco Jánossal Párizsban. Habár a torinói szent már idős  volt és közel a halálhoz, mégis sikerül neki elrabolni a lengyel herceg szívét.  August Czartoryski felfedezte hivatását:  Don Boscóval fog menni, hogy szolgálja a legjobban rászoruló fiatalokat.

Don Bosco azonban óvatos volt és sokáig vonakodott attól, hogy az előkelő ifjú herceget felvegye rendjébe, annál is inkább, mert tudott a család másfajta elképzeléseiről. Kételyeit végül XIII. Leó pápa oszlatta el, aki személyesen járt közben a herceg érdekében, aki 1887-ben végre, 29 évesen, megkezdhette a noviciátust. 1887. november 24-én Don Bosco kezéből vehette át ünnepélyesen a reverendát. A szalézi rend alapítója ezekkel a szavakkal bátorította fiatal szerzetest: „Bátorság, hercegem. Ma csodálatos győzelmet arattunk, de nagy örömmel azt is el kell mondanom, eljön a nap, amikor pappá szentelik, és Isten akaratából sok jót tesz hazájáért.”

A filozófiai és teológiai tanulmányokat bizonytalan egészségügyi körülmények között folytatta, míg végül 1892. április 2-án, San Remóban pappá szentelték. Egy évvel később, 1893. április 2-án halt meg Alassióban.

Így ért véget ez a „tündérmese”…de a herceg mégis legyőzte a sárkányt és megtalálta az igazi kincet, a rejtett drágagyöngyöt az életében, amit teljes szívével, egész lényével keresett. 

Hivatása történetében – amely miatt nagyon sok nehézséggel kellett szembesülnie – mindig jelen volt az ima fényében született elköteleződés kihívása, és az állandó konfrontálódás a lelkivezetőivel és a családjával. Beszélhetünk ellentmondásos hivatásról is. A mai fiataloknak, akik számára szintén gyakran nehézséget jelent, hogy megfejtsék és betartsák az Úr akaratát, August a tisztánlátás és az Úr iránti engedelmesség módszerét tanítja. Az élete igazi „harc a hivatásért”. Mindig határozott volt és kész arra, hogy Istennek tett ajánlatát megismételje: „Ez az, ahová az Úr hívott engem, és itt van, ahol az Úr engem akar.”

 

Forrás: Pierluigi Cameroni SDB/Szaléziak.HU

További cikkek

I. hét 7. nap: Imádkozzuk a zsoltárokat

„Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az ÚR! Boldog az ember, ki hozzá menekül.” (Zsolt 34,9) A zsoltárok imádsága nem papagáj-mondogatás, hanem a szív csendjéből fakadó ének. Ahogyan Szent Ágoston is int: ne ismételgessük értelmetlenül a szavakat, hanem értsük meg...

I. hét 6. nap: Kérni az imádságban

„Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok” (Mt 21,22). Az imádság egyik legősibb formája a kérés. Jézus tanításaiban számtalan alkalommal megerősíti: Isten meghallgatja azokat, akik hittel fordulnak hozzá. A kérő és közbenjáró imádság nem csupán...

I. hét – 5. nap: Hálaadás – az imádság szíve

"Nem tizen voltak, akik megtisztultak? Hát a kilenc hol maradt?" (Lk 17,17) A mai elmélkedésben Jézus egy erőteljes kérdéssel fordul hozzánk. Hol van a hála? Vajon észrevesszük-e, mennyi ajándékot kapunk Istentől nap mint nap? Tudunk-e szívből köszönetet mondani,...